IKEA-megbízatás, avagy a kém, aki szerette a minőséget

Ahogy legutóbb is írtam, örömmel emlékszem vissza a ’90-es évekbeli hőskorszakra – a tökéletlenségeinkkel együtt is jóleső és tanulságos a múltba nézés.

Az IKEA-sztorink a ’90-es évek végén kezdődött: még nem volt e-mail sem, az IKEA pedig megkeresett minket azzal, hogy valamikor benéznének hozzánk. Itt még bőven a lepattant romantika idejében járunk: a padló süppedős bitumenes szurokból volt nálunk – flancolásssal nem vádolhattak minket.

A nagy megkeresés kapcsán megkérdeztem egy ismerősömet, most akkor mit tegyek, takarítsak ki? Tanácsként annyit kaptam: egy dologra kell figyelni, legyen rend, de a legfontosabb, hogy az üzemben menjen a munka, dolgozzanak a gépek.

Eljött a nap: hárman érkeztek Budapestről, IKEÁ-s autóval – megláttam az autót és úgy éreztem, egész világ választ el bennünket. Szerencsére volt azért egy vállalható terünk, az ún. üvegkalitka irodánk, ott le tudtunk ülni velük.

Visszagondolva nagyon akartak velünk dolgozni, mi pedig annyit tudtunk, hogy itt a kihívás, amit meg kell oldanunk. Egy tender: ilyen anyagot kell gyártani – vettünk is gyorsan egy nagyobb stanc gépet.
A nyitott mikrohullámot már korábban megtaláltam Németországban, egy kiállításon. Majd egy hónap múlva visszamentem a frankfurti gyárba, ahol azt hiszem, kelet-európai titkosügynöknek néztek, ipari kémnek, aki szimatolni jött az új technológia után. Vittem tolmácsot is, egy perfekt németes kollégát, Lada Samarával érkeztünk és az utcán vettük át az öltönyünket, mint az urak. Gyanúsak lehettünk, mert amikor megkérdeztem, megnézhetjük-e a gyárat, rögtön nemet mondtak.

Nagyon szép anyagról volt szó, amit parfümök csomagolásához is használtak – magas minőség, magas áron. És akkor egyszer csak beugrott, honnan ismerős még nekem: gyerekkoromból! Amikor a szüleim kiscsibét vettek vidéken, ezt a hullámos papírt tették alá.
Na jó, gondoltam, akkor irány Nyíregyháza és a Dunapack, majd ők legyártják nekünk! Nyitottak is voltak, plusz kiderült, hogy egy hajdúdorogi üzem, akiknek pont volt gépe a nagy tekercsekhez meg a színekhez, le tudja hozni nekik a bérnyomtatást. Jöttek is vissza hamar Dunapackékhoz a tekercsek minden színben, ők befűzték a gépbe, és felcsaptak a (papír)hullámok. Mi meg szépen elkezdtük a gyártást az IKEA-nak.

Ezután jöttek a kamionnyi rendelések, velük némi pánik, de megoldottuk.

Izgalmas 2 évet töltöttünk az IKEA-val, megkapó volt a precizitásuk és a modern világuk! Soha nem felejtem el, amikor a kinti informatikusaiknak köszönhetően a képernyőmön először tűnt fel egy skandináv vagy szlovén munkatárs kurzora.  Olyan volt, mint egy sci-fi-ben.

A termék is igazán komplex lett. Aztán idővel kivették a forgalomból, vagyis a divatból.

Ekkoriban értettük meg, mennyi kreativitás van a csomagolásban, és milyen fontos szerepet játszik egy termék vagy egy márka sikerességében. Hiszen valójában sokszor a csomagolás választ minket és nem mi őt.