ISO, mint szükséges rossz? Már nem.

Ha 3 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekünk, hogy az SZ.Variánssal ISO konferencián fogunk részt venni, mosolyogtunk volna. Ha még azt is hozzáteszi, hogy előadóként teszünk eleget a meghívásnak, akkor a mosoly megdöbbentő arckifejezéssé alakul. Pedig így lett.

3 éve még az ISO-t szükséges rossznak gondoltuk. Hosszú évekig úgy tekintettünk rá, mint ami semmi egyébre nem használható, minthogy előnyben részesüljünk, ha EU-s forrásra pályáznánk, hiszen plusz pontszámot jelent. És persze arra, hogy a falon a tanúsítvány szép, színes oklevélként díszelegjen.

Ma már látjuk, milyen rosszul gondolkodtunk. Mára már úgy ítéljük meg, hogy megfelelő üzemi környezetben, strukturált vállalatirányítás és szervezés mellett igenis jelentős szerepe van az ISO-nak a mindennapokban. Következetes felépítése és betartása mellett keretet ad a gyártásnak, ezzel segítve a standardok kialakítását és a standardok szerinti gyártást.

Mi is a gond az olyan vállalatokkal mint – amint már említettük – mi is voltunk? Az, hogy nem folyamatszemléletben, hanem egyedi pont szerinti gyártás szemlélettel dolgoznak. Ez azt is magával hozza, hogy nem épül egymásra a gyártási sorrend, hanem elkülönült szigetenként működnek. Nem használnak standardokat, nincs folyamatleírás, hanem mindenkinek a fejében van a “tudás”. Csak egy dolog biztos: “A tudás nem eladó. Az az enyém, azt én szereztem!’

18 évvel ezelőtt az első ISO tanúsítvány bevezetése közel 2 millió forintunkba került, akkor ez egy jó festmény árával azonos értéket képviselt. Jobb bele sem gondolni abba, hogy egy díszes, A4-es oklevélért hogyan tudtunk kiadni ekkora összeget úgy, hogy semmire nem használtuk. Közel 10 éve tartjuk fontosnak az ISO rendszert. Ekkor kezdtük el bevezetni a Lean folyamat menedzsmentet. Ez a fajta szemlélet mutatta meg az ISO elengedhetetlen létjogosultságát nálunk. Erre mondjuk azt, hogy a jó pap is holtig tanul.