A változás kezdete
– avagy mi a különbség a valódi és az áltettvágy között? –
Az előző bejegyzésemben meséltem arról, hogy mennyi porszem került az Sz. Variáns gépezetébe a Lean bevezetése előtt. Ilyen bukkanó volt többek között az is, hogy nem azonosítottuk a folyamatainkat.
Családi vállalkozásként indultunk, és nem gondoltuk, hogy ez fontos lehet. Időközben a családi vállalkozás KKV-vá fejlődött, azonban a szervezeti struktúra, a szemlélet és a gondolkodás még megrekedt az előző szinten. A felsővezetőink nagy része is nálunk kezdte a pályafutását. Jellemzően nem rendelkeztek elegendő változáskezelési tapasztalattal, ami egy idő után megnehezítette a dinamikusabb előre menetelünket.
A folyamataink azonosítása – ami vezetői szintű feladat – vezetői tapasztalat hiányában történhetett meg. A felettesek még mindig kézi irányítással dolgoztak, mikromenedzseltek. Hiányzott a tudás és a gyakorlat, hogy egyáltalán felismerjük a folyamatok szükségességét.
Cégvezetőként úgy tűnt, mindent jól csinálunk, működik a vállalat. Nőtt a bevételünk és a kollégák is elégedettek voltak. Ilyenkor a szervezeteket gyakran hatja át önelégült nyugalom. Általában nem ismerik fel ezt a folyamatot, és az elért sikereik után egyből hátradőlnek – és úgy is maradnak. Ha nem vesszük észre a változást, az aktivitás helyét átveheti a passzivitás. Elégedettek vagyunk a status quo-val, beleragadunk a meglévő állapotba, mert úgy érezzük, most „megy a szekér”. Észre sem vesszük a felbukkanó lehetőségeket, mert elégedettek vagyunk a cég árbevételével és ünnepeljük magunkat. Érdemes észben tartanunk, hogy a ma sikere nem biztos, hogy holnap is garantált lesz.
John P. Kotter vezetési tanácsadó szerint van rosszabb, alattomosabb az önelégült nyugalomnál, ami nem más, mint az áltettvágy.
Ilyenkor megfigyelhető egy nagyfokú aktivitás a szervezetben, kívülről mindenki elfoglaltnak tűnik. Elsőre azt feltételeznénk, hogy az emberek teszik a dolgukat, nincs láblógatás. Valójában csak felesleges tevékenységeket végeznek, tüzet oltanak a fő problémák megoldása helyett.
Az áltettvágy azonban felismerhető és kezelhető. Éreztetnünk kell a kollégákkal a feladatok fontosságát és sürgősségét. Tudatosítanunk kell bennük, hogy ha változást akarunk elérni, ahhoz tettre kész munkavállalókra van szükségünk. Használjuk fel erőforrásként múlt sikereit, amelyek a jövőben is megtérülnek. Maradjunk állandó mozgásban, maradjunk a felszínen, mert ha megállunk, könnyen elsüllyedünk….és ne csak andalogjunk, ha szaladhatunk is. A változáshoz való viszonyulást, a változáskezelést pedig a vállalati kultúra fontos részeként kell kezelnünk, mivel a változás nem periodikus, hanem állandóan jelen van. A gyors változások korát érjük, amelyhez szervezetileg is alkalmazkodnunk kell a sikeres vállalatirányítás és a hatékony munkavégzés érdekében.
Folyt. köv. ?